~~~***~~~ Egy hónappal később ~~~***~~~
– Szóval ma sem jössz velünk – jegyezte meg komoran Anton, mire Rain csak megvonta a vállát. – Már megint azzal a vén fasszal töltöd az idődet, mi? Csak tudnám, mit élvezel ezen!
– Mit akarsz te attól a fickótól? – vette át a szót Max. Nem vette észre – vagy csak nem vette tudomásul –, hogy Rain egyre sötétebb, haragosabb tekintettel mered maga elé. – Most komolyan. Hiszen az apád lehetne.
– Inkább az a kérdés, hogy a pasas mit akar tőle – folytatta Anton. – Ez már liliomtiprásnak számít, nem?
Rain dühösen becsapta a könyvét.
– Le lehet rólam akadni! – kiabálta, aztán felkapta a cuccait, és kiviharzott a könyvtárból. Hallotta, hogy a többiek utána szólnak, de nem foglalkozott velük.
Kellett neki Wyatt, nem érdekelte, hogy mások mit gondolnak erről. A pasas egyszerűen tökéletes volt, csodálatos az ágyban, és… volt benne valami, valami megfoghatatlan, ami vonzotta Raint, megmagyarázhatatlanul erősen. És utálta, hogy az állítólagos barátai ezért piszkálják. Miért nem tudják szimplán csak elfogadni, és örülni a boldogságának?
– Várj már, Rain!
– Ha te is cseszegetni akarsz, Luce, abból nem kérek.
– Dehogyis akarlak. Elfelejted, hogy azokkal a tulkokkal ellentétben én nőből vagyok. Megértem. Beleszerettél, ugye?
– Jajj, Luce, teljesen meg vagyok őrülve érte!
A lány szelíd erőszakkal megfogta a fiú karját, és az ellenkező irányba fordította a srácot.
– Na, most megiszol velem szépen egy kávét, kettesben, és ígérem, meghallgatlak. És elmondhatod, mi a baj, ha ilyen tökéletes az a pasi.
*
Rain elgondolkodva meredt maga elé, míg barátnője elment kávét szerezni. Hogyhogy mi a baj? De hiszen nincs semmi baj! Szereti Wyattet, a férfi is őt, remekül megvannak, imádják egymást… de… boldognak kéne lennie, és az is, de mégis, ingerlékeny, rosszkedvű, és ahelyett, hogy elengedné a füle mellett a többiek piszkálódását, rajtuk tölti ki a dühét, mert persze ezt Wyatt előtt nem mutatná ki, mert…
– Tessék – tette le elé Luce a csészét. – Szóval? Mesélj, mi van!
Az volt, hogy Wyatt folyton aggódott. Persze nem mondta, legalábbis nem túl sokszor, de nem is kellett, Rain anélkül is tudta. Nem csak a jelentős korkülönbség miatt. Pedig Raint tényleg nem érdekelte, ahogy az sem, hogy mennyire különbözik az ízlésük, sőt! Szívesen ismerkedett a férfi világával, úgy látta Wyatt is az övével, a szex pedig egyszerűen mesés volt, a férfi mégis folyton attól félt, hogy a fiú ráun. És Raint egyre jobban frusztrálta, hogy képtelen megértetni Wyatt-tel, hogy szeret vele lenni. Már fogalma sem volt, hogy mit kéne tennie, hogy a férfi végre megbízzon benne.
– Az van, hogy őt zavarja a korkülönbség. Meg minden más különbség is. Sokkal jobban, mint engem, és egyszerűen nem hiszi el, hogy tényleg akarom.
– Ezért te minden szabadidődet vele töltöd, hogy bebizonyítsd neki. Ezért hanyagolsz minket, meg a tanulást is. Az előbbi még csak hagyján, de az utóbbit nagyon nem kéne, egy évvel a diploma előtt.
– Ezt már tőle is megkaptam. És én próbálok odafigyelni, tényleg, de olyan nehéz. Amikor csak ő jár a fejemben, ha nincs velem, hogy mit fogunk csinálni. Annyira imádom! Már attól is boldog vagyok, ha egy szobában van velem, ha hallhatom a légzését.
– Jézusom, Rain! Te sosem voltál ennyire… – a lány elakadt. Kereste a megfelelő jelzőt, de a mondat végére kívánkozó szavak nem szerepeltek a Rainnel kapcsolatos szótárában.
– Nyálas? – segítette ki a fiú. – Igen, tudom. Elég ijesztő, ugye? De mit kéne csinálnom? Tudod, próbáltam neki elmondani, hogy engem mindig is ez csigázott fel, hogy volt már olyan, hogy tizenhat évvel volt idősebb a partnerem, és az életem egyik legjobb kapcsolata volt. Mire azt felelte, hogy az még majdnem pont egy évtized. Nem tudom, mit vár tőlem, komolyan, és ez kétségbeejtő, pedig érzem, hogy szeret, hogy ő is akarja, de ezzel a folytonos aggódással egész egyszerűen megőrjít!
– Tudod, azt sem könnyű megemészteni, hogy neked egy pasi harminc alatt – bár most már inkább harmincöt alatt – nem hogy nem partiképes, de nagyjából emberszámba sem veszed. De ez még tőled is túlzás. A srácok is csak aggódnak érted. Meg egy kicsit talán féltékenyek is. Hiányzol a hétvégi bulikból, szóval ne nagyon utáld őket. A szüleidnek elmondtad már?
Rain lesütött szemmel csóválta meg a fejét.
– Na látod? Nem mered. Pedig ők aztán tényleg megértőek, nem egy pasit mutattál már be nekik. De tisztában vagy vele, hogy ez sok lenne nekik. Te is tudod, hogy nincs ez így jól.
– Nagyon is jól van így! – felelte indulatosan a fiú. – Miért kéne…
– Azért, Rain, mert hisztis vagy és feszült. Mert elmarod magad mellől a barátaidat, ha így folytatod. És tudom, hogy te nem veszel olyan komolyan minket, mint mi téged, de nekünk fontos vagy, és rossz látni, hogy kínlódsz. Még ha szeretitek is egymást, az senkinek sem tesz jót, ha ilyen feszültség van köztetek. Tisztázd vele! Rain, te nem ilyen vagy. Nem szoktad kerülgetni a forró kását, és vele ezek szerint pont azt csinálod, csak nem értem, miért.
Rain zavartan gyűrögette a szalvétáját. Nem nézett a lányra, miközben válaszolt.
– Pont ma hat hete, hogy ismerem. Csak negyvenkét napja, Luce. De belehalnék, ha elhagyna. Nem akarok, nem merek vele vitatkozni, mert félek, hogy… Egyébként elengedne. Ha bulizni akarnék, nem mondaná, hogy nem. Már kérdezte, hogy miért nem megyek. De én nem akarok, mert… mert vele akarok lenni, ott, ahol ő van, mert nélküle egyszerűen… nem érzem jól magam. – Rain felsóhajtott. – Előbb-utóbb csak rájön, hogy nem kell félnie, mert én… – A fiú elhallgatott, zavartan harapdálta a szája szélét, Luce pedig megszorította a srác kezét.
– Szegénykém. Gyere el ma velünk bulizni. Rád fér egy kis kikapcsolódás, mielőtt teljesen belezizzensz ebbe az egészbe. Nem egészséges, amit csinálsz.
– Még meglátom – hagyta rá a lányra Rain, csak mert nem akart tovább vitázni. Szerinte teljesen egészséges volt, amit csinált. Nem tudta, mi lehetne nem egészséges azon, hogy azzal akar lenni, akit szeret, és nem akar külön programot szervezni? Ez teljesen normális, nem?
*
Rain sóhajtva állította le a DVD-t. Egész délután azon rágódott, amit Luce mondott neki. Hogy nem egészséges, amit csinál.
A hétvégéit a férfinál töltötte. Péntek estétől hétfő reggelig. És még a szerda éjszakát. A többi napon Wyatt kíméletlenül hazazavarta, arra hivatkozva, hogy tanulnia kell, amiért Rain eleinte morcos volt, de kénytelen volt belátni: a férfinak igaza van. Ha nem lett volna vele ilyen szigorú, akkor képes lett volna minden idejét neki szentelni, így viszont le kellett kötni valamivel a fölös energiáit. Hát jobb híján tanulással. Szerdánként amúgy csak később tudtak találkozni, mert a férfi a barátaival töltötte a délutánt, és ennek fényében nem, Rain egyáltalán nem érezte úgy, hogy túl sok időt töltenének együtt. De a lány mondatai szöget ütöttek a fejébe, és igen, be kellett vallania, hogy egy kicsit hiányzott neki a bulizás.
– Valami baj van? – kérdezte Wyatt szelíden. A fiú akart filmet nézni, most mégis a mozi közepén állította meg a lejátszót. Persze már azóta látta Rainen, hogy valami nem stimmel, mióta délután beállított hozzá, de amikor kérdezte, nem kapott választ. A fiú ugyan mondott valamit az idióta professzorokról, meg a lehetetlen egyetemi feladatokról, de a férfi úgy gondolta, hogy másról van szó. Nem akarta túlzottan forszírozni a témát, Rainből előbb-utóbb úgyis mindig kibukott a valódi ok, és Wyatt már rájött, hogy jobban jár, ha kivárja azt a pillanatot.
– Ha ma elmennék bulizni, velem tartanál?
A férfi néhány pillanatig csak nézte a fiút, azon töprengve, hogy vajon a srác mennyire gondolta komolyan a kérdést. Hiszen pontosan tudja, mi a véleménye az ilyen helyekről. Bárhova máshova szívesen elmegy vele, de a sötét, füstös, hangos szórakozóhelyeket egyszerűen nem neki találták ki. És bár szinte bármit megtett volna a fiúért, ez nem tartozott azok közé a dolgok közé. Amitől egy picit rosszul érezte magát, de azzal amúgy is tisztában volt, hogy kilógna a baráti társaságból, Rain nyilván nem egyedül menne. Végül csak megrázta a fejét. Olyan rosszul esett volna kimondani, hogy nem.
– Biztos? Még az én kedvemért sem? – vetette be a fiú a legcsábosabb mosolyát, ezúttal azonban hatástalanul.
– Abból nem lenne szórakozás, Rain. Én csak ülnék egy sarokban, egy pohár társaságában, te pedig rosszul éreznéd ettől magad. Ma amúgy is jobban szeretnék itthon maradni. Csak olvasgatni vagy valami hasonló.
– Akkor én sem megyek.
– De menj csak nyugodtan.
– Azt mondtam, hogy nem.
– Rain, nem kell miattam hanyagolni a barátaidat.
– A barátaim meg fogják érteni. És én inkább szeretnék veled lenni. – A fiú elhelyezkedett a férfi ölében, megtámaszkodva a vállán, finoman ringatva a csípőjét, mire Wyatt ajkát egy halk sóhaj hagyta el. – Ennél jobb szórakozást úgysem tudok elképzelni.
*
– Még elmehetsz – mondta halkan a férfi, miközben Rain hátát simogatta. A szeretkezés csodálatos volt, és tényleg jobban örült volna, ha a fiú vele marad, de nem volt az a típus, aki kisajátítja vagy bezárja partnerét. Rain még kölyök, most kell élnie.
– Hmm?
– Bulizni.
– Nem akarok.
– Ugyan már, Rain. Aki hetente kétszer járt el szórakozni?
– Amikor nem volt senkim.
– Amikor volt valakid, akkor heti egyszer.
– Tényleg nem bánnád?
– Különben mondanám?
– Nem leszel féltékeny, csalódott, megbántott vagy ilyesmi?
– Már miért lennék? – húzta össze a szemöldökét Wyatt. – Rain?
– Úgy érzem, hogy nem bízol bennem – bökte ki végül a fiú.
– Honnan szeded ezt a butaságot? Meg sem fordult a fejemben, hogy ne bízzak meg benned.
– Mert érzem – ismételte Rain. – Folyton aggódsz, félsz, akkor is tudom, ha nem beszélsz róla. Látom, ahogy rám nézel, hogy nem hiszed, hogy holnap is jövök, hogy…
– Rain, kérlek! – sóhajtott fel Wyatt. – Rengeteg dolog van, ami miatt valóban bizonytalan és frusztrált vagyok, de ezek között még véletlenül sem szerepel az, hogy nem bízom benned.
– Akkor miért?
– Mert van köztünk két és fél évtizednyi különbség, mert nem bízom a saját vonzerőmben, mert nincs túl sok közös témánk, mert fogalmam sincs, hogy meddig leszek számodra izgalmas, mert nem tudom felfogni, hogy választhat egy olyan fantasztikus srác, mint te, egy olyan szerencsétlen alakot, mint én…
– Ne mondj ilyet! – sötétült el a fiú tekintete. – Nem vagy szerencsétlen!
– Tudod, Noellel az utolsó években folyton azt éreztem, hogy nem vagyok elég jó. Hogy nem kellek neki, csak… Nehéz ezek után elhinni, hogy valakit tényleg érdeklek…
– Már bocsánat, de az exed egy vadmarha. Te csodálatos ember vagy, minden téren. Persze hálás is lehetnék neki…
Wyatt felnevetett. Imádta az ilyen önkéntelen megnyilvánulásokat a fiútól. Többet értek, mintha százszor elmondta volna, hogy szereti.
– Az a furcsa, hogy hogy bírtunk ki egymás mellett tíz évet, mikor utólag belegondolva már az első pillanatban nyilvánvaló volt, hogy nem illünk egymáshoz. Túl sok időt pazaroltam rá…
Rain nyelt egyet.
– És rólam mit gondolsz? Egyszer majd erre is azt fogod mondani, hogy időpocsékolás volt?
– Na várjunk csak, fiatalember! Ez most nem az a beszélgetés, amikor azt tárgyaljuk ki, hogy én mitől félek? – csiklandozta meg Rain oldalát a férfi.
– Jajj, Wyatt! – fúrta a fiú a fejét a férfi nyakába. – Én… fogalmam sincs, hogy tudod-e, mennyire odavagyok érted!
– Van róla némi sejtésem – mondta a férfi, miközben gyengéden cirógatta Rain haját. Nem szerette, mikor a fiú zaklatott volt. – Nem, veled nem pocsékolom az időmet. Viszont azt nem tudom, mit látsz olyankor a szememben, de nagyon is tisztában vagyok vele, hogy holnap is jönni fogsz. Csak kénytelen leszel elfogadni, hogy egy ilyen vénembernek bizony már vannak nyűgjei. Nem olyan könnyű átlépni a múlt árnyékain.
– Nem vagy vén! – közölte a fiú önérzetesen, majd mielőtt Wyatt megszólalhatott volna, folytatta. – Tényleg nem haragudnál, ha elmennék?
– Már miért tenném?
– És ha elmegyek, jöhetek utána hozzád? Úgy értem, hajnalban.
– Miért ne jöhetnél?
– Nem akarnálak felkelteni…
– Kéne egy kulcs? – nevetett fel a férfi, mire Rain bizonytalanul bólintott. Ő maga nem mondta volna ki, reálisan nézve még korai is volt, és a férfi lakásához neki kell kulcsot ajánlania, ő nem kérheti, de… örült volna, ha állandó belépőt kap Wyatt életébe, nem csak egy estére szólót.
– Megoldható – csókolta meg Raint a férfi, mire a fiú olyan hálásan simult hozzá, mintha legalábbis az életét köszönhetné neki. A kulcs és a buli pedig még várt egy kicsit.
*
Wyatt már a kulcszörgésre felébredt. Igazából nem aludt túl mélyen mostanában, ha a fiú nem feküdt mellette, persze ezt esze ágában sem volt Rain orrára kötni. A srác még vérszemet kapna, és neki még nehezebb dolga lenne, ha rá akarná venni a tanulásra. Mondjuk azt már így is megígértette vele a fiú, hogy ha vége az évnek, és túl van az utolsó vizsgáján, akkor majd több időt töltenek együtt, és az igazság az volt, hogy Wyatt számolta a napokat. Még két hét…
Hallotta Rain motozását az előszobából, aztán a víz csobogását a fürdőszobából. A fiú igyekezett nagyon halkan beosonni a hálószobába, de nem igazán sikerült neki. Azon túl ugyanis, hogy redőny rései közt beszűrődő fény nem adott sok támpontot, egy kissé fel is öntött a garatra, és ez bizonyos koordinációs problémákhoz vezetett. Amikor bebújt végre az ágyba, Wyatt ösztönösen húzta magához a srácot.
– Hát mégis felébresztettelek? Ne haragudj, nem akartam – súgta Rain bűntudatosan, egy kicsit akadozó nyelvvel.
– Semmi baj. – Wyatt megcsókolta a fiút. Bár a srác fogat mosott, még így is lehetett érezni rajta az alkohol ízét. – Kicsit mintha részeg lennél – mosolyodott el a férfi.
– Csak egy kicsit becsíptem – háborodott fel a fiú.
– Legalább jól érezted magad?
– Nem. Igen! Nem igen…
– Most melyik? – kérdezte Wyatt nevetve. Rain nagyon édes volt spiccesen.
– Hiányoztál – lehelte a fiú, közelebb húzódva a férfihoz. – Azért is jöttem el ilyen korán.
– Miért, hány óra van?
– Kettő-fél három? A többiek még maradtak, de én hozzád akartam bújni.
– Megtetted. Most jobb?
– Sokkal. A kulcsot visszaakasztottam a helyére – susogta Rain félálomban.
– Megtarthatod.
A fiú először fel sem fogta a szó jelentőségét, de amint megértette, egyből felélénkült.
– Tényleg? Komolyan?
– Persze. Úgy érzem, a nyáron úgyis rengeteg időt fogsz nálam tölteni.
– Úgy tervezem, hogy le sem fogsz tudni vakarni magadról – mormogta Rain elfészkelve magát a férfi karjában. – Szeretlek – súgta, aztán lehunyta a szemét.
Wyatt hirtelen megszólalni sem tudott. Nagyon jólesett ezt hallani, és még azt sem bánta, hogy a fiú egy kissé ittas állapotban, félálomban osztotta meg vele, mert így tökéletesen biztos lehetett az őszinteségében. Nem mintha amúgy nem lett volna tisztában a fiú érzéseivel, de így kimondva mégiscsak más. Ezért nem is tudott rá azonnal reagálni, pedig a válasz egyértelmű volt.
– Én is szeretlek – felelte végül, bár sanszos volt, hogy Rain már nem hallja. Legalábbis nem adta jelét, Wyatt pedig nem láthatta a kis félmosolyt a fiú ajkán.
~~~***~~~ Egy hónappal később ~~~***~~~
– Szia, megjöttem! – köszönt Wyatt, de nem kapott választ. A fiút a konyhában találta meg, amint magába roskadva ült egy tál gőzölgő valamifelett, aminek az illata ugyan meglehetősen jó volt, de a kinézete… finoman szólva is hagyott némi kívánnivalót maga után. – Rain? – szólította meg a férfi a fiút, de ő nem is reagált. – Rain? Mi történt?
– Hát nem látod? – fakadt ki elkeseredve a kérdezett. – Elrontottam…
– Te komolyan nekiálltál főzni? – csodálkozott el a férfi. Az egyetemi szemeszter végeztével Rain gyakorlatilag beköltözött hozzá, csak tiszta ruháért járt haza, és Wyatt egyszer csak azt vette észre, hogy a fiú szinte minden házimunkát magára vállal. Próbálta róla lebeszélni, de Rain hajthatatlannak bizonyult. Tengernyi szabadideje lévén mindent el akart követni azért, hogy ebből minél többet tölthessen a férfival. Csak a főzés és a kajáról való gondoskodás maradt Wyatt kezében, de a fiú most meg akarta lepni a férfit.
– Amikor veled csinálom, olyan jól megy… – mondta Rain elkeseredve.
– Na gyere ide! – húzta fel Wyatt a székről a fiút. – Remek kis kukta vagy, ez tény. És ne keseredj el! Ha szeretnéd, majd komolyabban vesszük azokat a hétvégi órákat, rendben?
Rain bizonytalanul bólintott.
– De most mit fogunk vacsorázni?
– Majd rendelünk valamit, jó?
– Jó. Nem haragszol?
– Miért haragudnék? Édes, hogy megpróbáltad. Legközelebb majd jobban sikerül – simogatta meg Rain arcát a férfi.
– És most mi lesz?
– Mi lenne? Én rendbe szedem magam, te pedig addig rendelsz valamit.
– És mit?
– Rád bízom – mosolyodott el Wyatt. – Megoldod, nem?
*
Rain valóban megoldotta, és a kínais dobozok beborították az asztalt, a fiú nem aprózta el a rendelést. Csak közben mintha egy kicsit elment volna az étvágya.
– Holnap is találkozol a barátaiddal? – kérdezte végül a srác, miután percek óta csak turkálta az ételt.
– Ne tegyem? – biccentette oldalra a fejét Wyatt.
– Csak szívesen megismerném őket végre – mondta Rain. Ő már régóta szerette volna bemutatni a férfit a barátainak, mert hitt benne, hogy megváltozna a véleményük, ha megismernék Wyattet, és minden ellenérzésük dacára is a srácok hajlottak volna rá, a dolog leginkább a férfi makacs ellenállásán bukott meg, és Rain úgy gondolta, hogy talán ha ő teszi meg az első lépést, akkor könnyebb lesz. A fiú szavait azonban súlyos csend fogadta, és a férfi zavartan sütötte le a szemét.
– Wyatt?
– Nem hinném, hogy ez jó ötlet.
– Még nem beszéltél nekik rólam?
– Nem igazán…
– Szégyellsz engem – húzta fel az orrát a fiú.
– Nem erről van szó. Csak tudom, mit mondanának, és nem akarok velük ezen veszekedni…
– Én persze minden további nélkül hajlandó vagyok miattad összeveszni a barátaimmal!
– Kértem én egy szóval is, hogy ezt tedd?
Rain dühösen felpattant az asztaltól. A férfi próbált utána szólni, de a fiú meg sem hallotta. Úgy vágta be maga mögött a hálószoba ajtaját, hogy talán az egész ház beleremegett.
Wyatt összerezzent az ajtócsapódásra. Rainnek igaza volt, hogy felhúzta magát, a férfi is tudta, hogy kicsit messzire ment. Felállt, és a fiú után indult.
– Rain…
– Hagyj békén! – morogta a srác, összegömbölyödve az ágyon. Wyatt leült mellé, és finoman simogatni kezdte a hátát.
– Ugyan már! Ha azt akarnád, hogy békén hagyjalak, az ajtón kívül lennél, nem itt.
Rain felült, és egy kicsit távolabb húzódott a férfitól. Wyattnek igaza volt, tényleg azt szerette volna, ha megbeszélik, ha a férfi kiengeszteli, de fogalma sem volt róla, hogy lehetne ezt helyrehozni. Az, hogy Wyatt még mindig így áll a kapcsolatukhoz, komolyan fájt.
– Miért szégyellsz? – kérdezte Rain. Volt válasza – legalábbis elképzelése róla –, de Wyatt-től akarta hallani.
– Ez csacsiság…
– Egy fenét! A legjobb barátaidnak nem mesélsz rólam! Az ég szerelmére, nem azt akarom, hogy kürtöld világgá, de ők állnak a legközelebb hozzád, és…
– Rain, egyszerűen csak arról van szó, hogy…
– Arról van szó, hogy a lelked mélyén egyetértesz velük, legalábbis azzal, amiről azt gondolod, hogy a véleményük. Még mindig minden nap azt várod, hogy mikor mondom azt, hogy vége…
– Ez nem igaz…
– De igen, és neked fogalmad sincs róla, hogy ez mennyire fáj… ha így folytatod, tényleg eléred, hogy vége legyen… pedig én nem akarom…
– Ne mondj ilyeneket, kérlek! – Wyatt magához ölelte a most már cseppet sem tiltakozó fiút. – Ne hidd, hogy nem veszem észre, mit csinálsz. Amióta letetted az utolsó vizsgádat, gyakorlatilag együtt élünk. És tudom, hogy szeretsz, de fogalmam sincs, meddig tartod majd izgalmasnak ezt a helyzetet, hogy meddig tudom lekötni a figyelmed, hogy mikor fogod megunni ezt az életet…
– Menj a fenébe! – húzódott el Rain szipogva, a könnyeit törölgetve. Nem volt rá jellemző az ilyen érzelemkitörés, de Wyatt folyamatos kétkedése elviselhetetlen volt. – Hogy lehetsz ilyen… ilyen… mit kéne még csinálnom, hogy elhidd végre, nem csak szórakozom veled?!
– Nem te tehetsz róla. De tudod, nekem csak ők vannak. Anyám az ország másik végében lakik, ahova a leggyorsabb úton eljutni is közel egy teljes nap. Nekik köszönhetem, hogy nem maradtam teljesen egyedül a szakítás után, és nem akarom, hogy hátat fordítsanak nekem, csak mert esetleg nem helyeslik, hogy veled vagyok…
Rain zavartan bámult maga elé. Könnyei felszáradtak, arcán a csalódottság és a gyerekes dac kifejezése átadta a helyét valami mélyről jövő bánatnak és megbánásnak.
– Ne haragudj – suttogta, kerülve a férfi tekintetét. – Én ebbe így bele sem gondoltam…
– Semmi baj – simított a fiú kezére Wyatt. – Addig jó, amíg nem kell azon gondolkodnod, hogy ki fog melletted állni, ha bajba kerülsz.
– Én…
– Ne – kérte halkan a férfi, megtörve a teljes valójában még meg sem született gondolatot. – Az én időszámításom szerint még nem volt annyira régen, hogy kilábaltam egy olyan kapcsolatból, aminek az elején mindketten azt hittük, hogy örökké. Nézd el nekem, hogy kicsit óvatos vagyok ezekkel a dolgokkal.
Rain Wyatt karjai közé bújt, gyengéd csókba vonva az ajkait.
– Akarom… – kezdte néhány perccel később, de a férfi ismét leállította.
– Kérlek, Rain…
– Rendben – súgta a fiú Wyatt fülébe. – Nem mondom ki, ha nem akarod. De tudnod kell, hogy így érzek.
– Afelől szemernyi kétségem sincs – sóhajtott fel a férfi, és a fejét hátrahajtva megadta magát az édes kényeztetésnek.
~~~***~~~
– Nem értelek, Wyatt. Mit várhatsz egy ilyen kis mitugrásztól? Jézusom… mit is mondtál, hány éves?
– Huszonkettő – sóhajtott fel a férfi. Kénytelen volt belátni, hogy Rainnek igaza van. Bíznia kell annyira a barátaiban, hogy előbb-utóbb el fogják fogadni a helyzetet. Még ha az első reakció pontosan az is volt, amit várt. – És ami azt illeti, már most többet kaptam tőle, mint eddigi életemben másoktól összesen.
– Mintha kicsit eltúloznád. És mi van azzal, hogy monogám kapcsolatot akarsz? Mert nem hiszem, hogy egy ilyen kölyök képes lenne a nadrágjában tartani a farkát – mondta Eddie egyre növekvő indulattal a hangjában. Már jó ideje látszott Wyatten, hogy van valakije, de hiába faggatták, a férfi csak titokzatoskodott, alig árult el valamit újdonsült kedveséről. Eleinte még arra fogta a dolgot, hogy nem tudja, mi lesz ebből a kapcsolatból, hiszen túl friss, de most már elég sok idő eltelt, mióta először észrevették, hogy barátjuk milyen nyugodt, kiegyensúlyozott és – minden bizonnyal – szerelmes. Így aztán a szokásos szerda esti kávézós találkozójukon Eddie újabb támadást intézett a férfi ellen. Most már azt kívánta, bár ne tette volna, mert képtelen volt felfogni, amit Wyatt a nyakukba zúdított. Tudta, milyen a férfi, hogy mennyire fontos neki a stabilitás és a biztonság, és nem hitte, hogy egy huszonkét éves gyerek képes lenne ezt megadni neki.
– Az a kölyök már most hűségesebb, mint amilyen Noel valaha is volt. Nem kor, hanem hozzáállás kérdése.
– Ebben azért nem lehetsz biztos. Mi van, ha csak nem tudsz róla?
Wyatt felsóhajtott. Most persze hajj, de nagyon aggódnak érte! Bezzeg, amikor már arról volt szó, hogy be akarja fejezni az exével, mindig azt mondták, hogy adjon neki még egy esélyt. Meg hogy ez nem olyan nagy dolog, mások sem hűségesek. Hát az lehet. De Rain biztosan az. Amióta csak találkoztak, a fiú állandóan rajta lóg, ha nem személyesen, akkor facebookon vagy telefonon. És úgy, hogy már tulajdonképpen nála lakik, ideje sem lenne mással kavarni.
– Biztos vagyok benne. Nem szállhatnánk le a témáról?
– Jól van, na. Csak nem akarom, hogy megint megsérülj.
– Egyébként sem kéne ilyen agresszívnak lenned – kelt párja védelmére Adam. – Csak féltünk téged. Most komolyan, miben reménykedsz? Hogy öregkorodra az ágyad mellett fog ülni és fogja a kezed? Amikor ő még mindig fiatal lesz, ereje teljében, és majd lohol a farka után?
– Ne beszélj így róla! Nem ismered, fogalmad sincs, milyen ember! – Wyatt kifakadása megfagyasztotta a levegőt. Nem szoktak hozzá, hogy a férfi ilyen hevesen reagáljon.
– Én ráérek pénteken – szólalt meg néhány percnyi zavart hallgatás után Tom. Wyatt hálás pillantást vetett a férfira. Tom mentalitása állt hozzá a legközelebb, a férfi is olyan csendes és zárkózott típus volt, mint ő, Wyatt mégis meglepődött, amikor a Noellel való szakításuk után is megmaradt a barátság. A férfi ugyanis eredetileg exe ismeretségi körébe tartozott.
– Köszönöm.
– Ugyan már – mosolyodott el Tom. – Én kíváncsi vagyok rá, kinek sikerült így elcsavarnia a fejed, miután már azt hittük, hogy kolostorba vonulsz. A két fafejjel meg ne törődj, majd megjön az eszük.
– Téged egyáltalán nem zavar, hogy itt ülünk melletted? – csattant fel Eddie, de mielőtt Tom válaszolhatott volna, Adam megszólalt.
– Szerintem mi is ráérünk – mondta, és mikor Eddie tiltakozni akart, Adam párja kezét megfogva a férfiba fojtotta a szót. – Wyatt megérdemel annyit, hogy adjunk egy esélyt a kölyöknek. Már csak azért is, mert annak a fiúnak sikerült kirángatni a depresszióból.
Eddie végül csak bólintott. Ugyan nem értett egyet párjával, de ez nem az a téma volt, ami miatt megérné vele vitázni…
~~~***~~~
Rain már jó ideje a vizsgái előtt sem volt ilyen ideges. De tisztában volt vele, hogy Wyatt barátai igenis vizsgáztatni fogják, és valahogy ezt sokkal súlyosabbnak érezte, mint akármelyik egyetemi jegyét.
Órákig válogatott a ruhái közt, semmit sem érzett megfelelőnek. Hiába próbálta a férfi megnyugtatni, a fiú pontosan tudta, hogy Wyattnek mennyire fontos annak a három embernek a véleménye, akik mellette álltak életének nehéz időszakában, és tartott tőle, hogy ha megbukik, az hatással lesz a kapcsolatukra is.
Végül önkéntelenül is úgy feszített Wyatt mellett, hogy mindenki számára világos legyen, a férfi az övé, és bárki bármit mond, neki esze ágában sincs tágítani mellőle. Mégis, amikor Wyatt kiment a mosdóba, Eddie olyan szúrós tekintettel nézett rá, hogy Rain úgy érezte, menten elsüllyed.
– Ha bántani mered, velem gyűlik meg a bajod – közölte olyan hidegen, hogy a srác hirtelen válaszolni sem tudott.
– Ne foglalkozz vele. Tudod, amelyik kutya ugat, az nem harap – mosolygott Tom a fiúra, mire Rain végre elnevette magát, és még az Eddie felől érkező méltatlankodó morgás sem érdekelte.
– Az nagyon nyálas, ha azt mondom, hogy tisztességesek a szándékaim?
– Nem kell mondanod – rázta meg a fejét Tom. – Látszik rajtad. És ha egyesek kinyitnák a szemüket, ők is látnák.
– Nem fejeznéd be a piszkálásomat?
– És te nem fejeznéd be, hogy ok nélkül haragszol Rainre? Ugyan már, Eddie! Elsősorban a te ötleted volt, azért cipelted le oda Wyattet, hogy történjen vele valami. Történt. Örülhetnél neki!
– Elég volt! Egész este úgy viselkedtek, mint az éretlen óvodások!
– Csak Eddie viselkedik úgy – közölte Tom sötéten.
– Mindketten – jelentette ki Adam ellentmondást nem tűrő hangon. – Bocsánat – nézett a férfi Rainre. – Nem tudom, mi ütött beléjük.
– Ugyan, hagyd. Megértem, hogy csak a legjobbat akarjátok neki, mert ezzel én is így vagyok. És… – Rain azonban nem folytathatta, mert ebben a pillanatban visszaért Wyatt. Mindenesetre a hangulat érezhetően oldódott, bár Eddie továbbra is jól láthatóan neheztelt a fiúra, legalább Adam és Tom már nem akarták megfojtani egy kiskanál vízben.
*
– Szerinted átmentem? – kérdezte a fiú, mikor már a kocsiban ültek.
– Ez nem vizsga volt, Rain.
– De igen, az volt. És Eddie utál – mondta panaszosan a fiú.
– Tom viszont azonnal a szívébe zárt.
– És melyik a fontosabb?
– Hogy micsoda?
– Melyikük véleménye jelent neked többet?
Wyatt nem felelt, viszont a következő sarkon félrekormányozta az autót, és leparkolt a járda mellett. A fiú felé fordult.
– Rain, nézz rám! – A srác ráemelte a tekintetét. A kék szemek most pont úgy csillogtak, mint az első éjjel, mikor találkoztak. – Te tényleg azt hiszed, hogy a véleményük befolyással van arra, amit irántad érzek?
Rain bólintott.
– Hogy gondolhatsz ilyen butaságot?
– Csak elég világossá tetted, hogy milyen fontosak neked, és…
– Fontosak, igen, és szeretném, ha elfogadnák a helyzetet. De jelenleg egyikük sem fontosabb, mint te.
A fiú csillogó szemmel Wyatt nyakába ugrott – már amennyire a kocsi szűkös keretei lehetővé tették.
– Szeretlek – sóhajtotta, miután kénytelen volt beszüntetni a fullasztó csókot, amiben a férfit részesítette a vallomása után. Jelenleg ennél szebb bókot vagy ajándékot elképzelni sem tudott volna, és ezt még megkoronázta az, hogy Wyatt a fülébe súgta:
– Én is téged.
~~~***~~~Egy hónappal később ~~~***~~~
– Be akarlak mutatni végre a családomnak.
Wyatt felsóhajtott. Már megint témánál voltak. A fiú eddig csak egészen óvatosan pedzegette a dolgot, de miután az előző heti találkozó Rain barátaival meglehetősen jól sikerült – már a körülményekhez képest –, úgy tűnt a srác vérszemet kapott, és most már nincs megállás.
– Nem hinném, hogy ez jó ötlet. Apád csak két évvel idősebb nálam.
– Anyám meg egy évvel fiatalabb.
– Ezzel nem segítettél.
– Ugyan már! Ismernek, nem egy pasimat vittem már haza.
– Azért az mégiscsak más. Tíz év nem huszonnégy…
– Tudják, hogy van valakim. Szerinted képes vagyok visszafogni magam, amikor ilyen boldog vagyok? Folyton rólad fecsegek otthon, és veszettül kíváncsiak, hogy miért rejtegetlek ennyire. Megnéznek, ha nem jön be a dolog, többet nem kell találkoznotok. Kérlek!
Wyatt beleborzolt a világosbarna tincsekbe.
– Azért ez nem ilyen egyszerű. Előbb fel kell készítened őket. Elmondod, hogy miért rejtegetsz, és ha még utána is látni akarnak, és nem zárnak téged hét lakat alá, hogy többet ne találkozhassunk, akkor benne vagyok.
– Észre sem vennék. Nem tűnsz idősebbnek…
– Rain, ezt ne csináld. Nem fogok hazudni, és nem akkor kéne lesokkolni őket az információval, amikor ott vagyok.
A fiú végül egy megadó sóhajjal belegyezett Wyatt feltételébe, mert tudta, hogy a férfi másképp nem lenne hajlandó találkozni a szüleivel.
~~~***~~~
– Sziasztok! – lépett be Rain a konyhába.
– Nocsak, fiam, újra itthon? – nézett fel az apja az újságból. – Mi szél fújt erre?
– Jajj, hagyd már! – mordult rá a férfira az anyja. – Inkább örülj neki, hogy itt van! Velünk ebédelsz? – kérdezte a nő, miközben megölelte Raint.
– Majd meglátjuk. Igazából azért jöttem, mert beszélnem kell veletek – ült le a fiú az egyik székre, apjával szemben, és egyáltalán nem érezte jól magát szülei rászegeződő pillantásának kereszttüzében. – Wyattről.
Az apja felvonta a szemöldökét. El nem tudta képzelni, hogy mi lehet az, amit ilyen komolyan és hivatalosan kell közölni. Ismerték a fiukat, sosem csinált titkot a pasiügyeiből, nem is tudott volna, mert rendszerint minden érzelme az arcára volt írva, de nem is nagyon akarta visszafogni magát. Szeretett a hódításairól, a kapcsolatairól beszélni, ők pedig már megszokták, hogy meghallgatják. Nagy ritkán még tanácsot is kért tőlük, és mindennek ellenére a szülőknek igenis jólesett, hogy a gyerek ennyire bízik bennük. Ennek fényében valóban furcsa volt, hogy bár már jó ideje tart ez a kapcsolat, még nem ismerik fiuk legújabb választottját. Rain sokat mesélt már róla, de valamit mintha mindig titkolt volna. Hát most kiderül, hogy mit.
Rain nem sokszor volt ennyire zavarban. Nem, még akkor sem, amikor azt adta elő a családjának, hogy a saját neméhez vonzódik. Ő maga nem gondolta úgy, hogy bármi kivetnivaló is lenne a kapcsolatukban, de Luce-nak igaza volt: tisztában volt vele, hogy a szülei ehhez nem fognak tapsolni. Már annak idején sem örültek túlzottan, mikor először jött össze valakivel, aki jóval idősebb volt nála. Azt is nehéz volt lenyomni a torkukon, és Rain tudta, hogy azóta is azt remélik, hogy majd kinövi.
– Az nyilván nem újdonság, hogy idősebb nálam. De ő jóval idősebb, mint bárki, akivel eddig voltam…
– Mennyivel? – kérdezte azonnal az apja.
– Sokkal… – nyelt egyet a fiú. Egyszerűen nem volt képes kimondani.
– Nálam idősebb?
– Nem. De anyánál igen.
– Negyvenhat? Negyvenhét?
– Negyvenhat.
– Jézusom, fiam! – szörnyedt el az anyja. – Ezt még te sem gondolhatod komolyan!
Rain felállt az asztaltól, és a nőre nézett.
– Láttál valaha is olyannak, mint az elmúlt hónapokban? – Az asszony megrázta a fejét. – Akkor tudod, hogy mennyire komolyan gondolom. Ha szeretnétek megismerni – nézett a fiú ezúttal az apjára –, szívesen bemutatom nektek, de csak ha úgy gondoljátok, hogy kibírjátok botrány nélkül. Mert az egyikünknek sem hiányzik. – Azzal Rain otthagyta a szüleit, hadd beszéljék meg a dolgot, és felment a szobájába.
Pakolni kezdett – néhány dologra szüksége volt még itthonról, ezért is jött haza –, és meglepve szembesült vele, hogy a szekrénye bizony kezd kiürülni. Nem mintha bánta volna, mert ez azt jelentette, hogy tényleg Wyatt életének a része, bár nem nagyon beszéltek róla, és nem tették hivatalossá, mindketten tudták: ez már együttélésnek minősül. És ismerve a férfit, Raint boldoggá tette, hogy Wyatt ettől nem esett pánikba.
Abból jött rá, hogy mennyire ideges volt a szüleivel való beszélgetés miatt, hogy bár ruháért jött, elfelejtette elhozni a táskáját, úgyhogy elő kellett kotornia a másik sporttáskát a szekrény mélyéről. Úgy negyedóra múlva végzett, éppen mikor kopogtak az ajtón.
– Szabad.
Az apja lépett be a szobába, láthatóan nem túl rózsás hangulatban.
– Szombaton, ebédre – közölte a férfi. – Az öcséd sátorozni megy a haverjaival, úgyhogy nyugalom lesz. Ha nektek is megfelel.
– Megfelel – bólintott Rain. – És köszönöm.
A férfi biccentett.
– Anyád kérdezi, hogy itthon ebédelsz-e.
– Igen – válaszolt a fiú, bár úgy sejtette, az ebéd mögött kínvallatás áll, gondolta, jobb túlesni rajta.
Az első néhány perc kínos csendben telt, míg végre az anyja megszólalt.
– És miért nem mondtad el korábban? Vagy miért pont most?
– Luce szerint azért, mert tudom, hogy nem helyes. De én semmi ilyesmit nem érzek. Inkább csak sejtettem, mit fogtok szólni, igazából el sem akartam mondani, míg meg nem ismeritek, de Wyatt ragaszkodott hozzá, hogy csak akkor hajlandó eljönni, hogy ha előtte beszélek veletek. Egyébként úgy tíz évet simán letagadhatna.
– És azt tette? Úgy értem, tudtad mennyi idős, mikor randizni kezdtél vele?
– Tudtam – bólintott a fiú. – Azt hiszem el akart vele ijeszteni. Életemben nem láttam még olyan édes pasit, mint akkor őt.
Rain apja erre különös fintort vágott. Neki néha sok volt fia szókimondása a szerelmi ügyeivel kapcsolatban, olykor rá is szólt Rainre, hogy fejezze be, persze a fiút egyáltalán nem volt könnyű leállítani, és olyankor a férfi inkább félrevonult, csakhogy ezt most nem tehette meg.
– Fiam!
– Jól van, na – vigyorodott el a srác. – De Wyatt iszonyatosan helyes és szexi és jó hozzám és… szeretem. Szóval, ha lehet, ne bántsátok, jó?
A szülők tekintete összevillant, aztán az anyja határozottan bólintott, mire Rain elégedetten felsóhajtott. Bízott benne, hogy az anyja és az apja képesek is lesznek betartani a ki nem mondott ígéretet, mert semmit sem akart kevésbé, mint kellemetlen helyzetbe hozni Wyattet.
~~~***~~~
A szombat szemtelenül hamar elérkezett, legalábbis Wyatt véleménye szerint. Reálisan nézve a férfinak nem volt oka, hogy ostoba bakfisként izguljon a Rain szüleivel való találkozás előtt, de mégsem tudta legyűrni teljesen az idegességét.
A fiú lebeszélte a nyakkendőről, mondván, csak egy családi ebéd, semmi különös, de látva, hogy Rain mit vett fel, Wyatt pontosan tudta, hogy ez mégiscsak nagyon fontos alkalom.
A kezdeti udvariassági körök után súlyos csend telepedett rájuk. Nem mintha a szülőknek nem lettek volna kérdéseik, de feltenni őket… hiányzott az elszántság, és amúgy is, próbálták szem előtt tartani Rain kérését, hogy ne hozzák kellemetlen helyzetbe a férfit. Végül az asszony kezdeményezett beszélgetést, bár egyáltalán nem volt könnyű helyzetben.
Be kellett ugyanis ismerni, hogy Rainnek igaza van, és Wyatt nem néz ki negyvenhatnak, sőt, még harminchatnak sem, ezért a tudat, hogy a fia párja egy évvel idősebb nála, csak még jobban frusztrálta a nőt, de ennél is rosszabb volt ráébredni, hogy közös élményeik az egyetemi éveikből vannak, amikor Rain – és a házasságuk Rain apjával – még csak gondolatban sem volt. Ezért akármennyire is be akarta tartani a fiának tett ígéretét, ahogy telt az idő úgy lett egyre ellenségesebb, bár ezt igyekezett nem kimutatni. A helyzetet az tette végtelenül ironikussá, hogy ha nem ilyen körülmények közt találkoznak, kifejezetten szimpatikus lett volna neki Wyatt, sőt, a nő úgy gondolta, hogy ezzel a férje is így van, bár a férfi nem sokat beszélt az ebéd alatt, ez tőle nem volt szokatlan, és az asszony már olvasott férje tekintetéből.
Rain ismerte a szüleit. Volt már olyan, hogy az első pillanattól nyíltan ellenségesen álltak a kiszemeltjéhez, és volt olyan, hogy azonnal megkedvelték. Éppen ezért meglepte a kettősség, amit Wyatt-tel kapcsolatban tapasztalt náluk. Bántotta a tudat, hogy a férfi csak a kora miatt nem kap tőlük lehetőséget.
A fiúnak összeszorult a szíve, amikor az apja kihívta Wyattet. Az öreg ilyet eddig csak egyszer csinált, és az a pasi utána nem állt vele szóba…
*
Wyatt szótlanul nézte, ahogy Rain apja komótosan rágyújt, majd belekortyol a sörébe. A kérés, hogy tartson vele az erkélyre meginni valamit, sokkal inkább volt utasítás, amire nem lehetett nemet mondani.
Wyatt nem tudta, mire számítson. A férfi nem tűnt túlságosan vérengzőnek, de a Rain felől érkező aggodalmas pillantás, amit a fiú akkor vetett rá, mikor felálltak az asztaltól, nem igazán nyugtatta meg.
Rain apja a korlátnak támaszkodott és kifújta a füstöt.
– Tudod, nem volt könnyű elfogadni. Először azt, hogy a saját neméhez vonzódik, aztán meg azt, amikor beállított valakivel, aki majd’ tizenöt évvel volt idősebb nála, na, és onnan nem is volt megállás. De ez még tőle is túlzás…
Wyatt bűntudatosan lehajtotta a fejét. Bár nem érezte jogosnak a leckéztetést, megértette az apa aggodalmait.
– Nem én környékeztem meg.
– Nemet kellett volna mondanod.
– Megpróbáltam.
– Az a szerencséd, hogy ismerem a fiam. De mi lesz, ha…
– Szükségtelen feltenned a kérdést. Nem akarom őt magamhoz láncolni. Semmivel. Szabad ember. Ha bármikor úgy gondolja, hogy megunta, én elengedem. És most, ha megbocsátasz…
A konyhába belépve Rain fülébe súgta, hogy mutassa meg neki a mosdót. A fiú bólintott, és elindult előre. A fürdő ajtaja előtt egy pillanatra megtorpant, de amikor Wyatt belépett a helyiségbe, végül mégiscsak utánament.
– Magamra hagyhatnál – mondta a férfi, mikor a fiú bezárta az ajtót.
– Nem. Lehet, hogy amúgy a wc-re is szükséged van, de az előbb apámmal beszéltél az erkélyen. Ismerem az öreget, és látom rajtad, hogy baj van. Szóval addig nem megyek sehova, amíg el nem mondod, miről beszéltetek.
Wyatt halványan elmosolyodott.
– Ne aggódj, semmi olyasmit nem mondott, ami újdonság lett volna.
Rain hozzásimult a férfihez.
– Szegénykém. Nagyon gonosz volt?
– Csak aggódik érted – sóhajtott fel Wyatt, miközben egyik kezével a fiú hajába túrt, másik kezével pedig átölelte a srác derekát. – Nem akart rosszat.
– Szeretlek, Wyatt. És nem érdekel, hogy ki mit szól hozzá, ugye tudod? Akkor sem, ha a saját szüleimről van szó.
– Mindenesetre nem hiszem, hogy sűrűn leszek vendég nálatok.
– Nem baj. Így is köszönöm, hogy eljöttél – súgta Rain, és megcsókolta a férfit. – Intézd el a dolgod, aztán lelépünk innen, rendben?
*
– Kedvelnek. – Nem lehetett eldönteni, hogy kérdés volt vagy kijelentés, hogy a fiú magát vagy őt akarja inkább meggyőzni. Wyatt is látta a kétértelmű reakciókat Rain szülein, pontosan tisztában volt vele, hogy az ellenszenvük pusztán annak szól, hogy éppen ő a fiuk párja.
– Kedvelnének, ha nem én lennék az, akinek az ágyában jelenleg múlatod az időt.
– Wyatt…
– Semmi gond, igazából nem vártam mást.
– De én igen – közölte a fiú szárazon. A férfi gyors pillantást vetett rá. Rain olyan mogorván meredt maga elé, amit ritkán látott tőle. Tudta, hogy erről még muszáj lesz beszélniük, de majd nyugalomban, otthon.
Így a hazaút további része nyomasztó némaságban telt, és a lakásba lépve Rain azonnal bezárkózott a fürdőszobába. Wyatt nem tudta eldönteni, hogy a fiút mi aggasztja jobban: hogy a szülei jól láthatóan nem képesek olyan egyszerűen megküzdeni a szituációval, vagy ahogy vele bántak.
Utóbbi őt igazán nem zavarta, az első perctől nem voltak illúziói azzal kapcsolatban, hogy mit fognak hozzá szólni a fiú szülei. De nem akarta, hogy Raint bántsa a dolog.
Negyed óra múlva, amikor a fiú még mindig nem bújt elő a fürdőszobából, Wyatt aggódni kezdett. Remélte, hogy a srác majd néhány perc alatt megnyugszik, de a fürdő zárt ajtaja mögül kiszűrődő hangokból rosszat sejtett.
– Rain! Jól vagy? – kopogtatott be végül Wyatt a fiúhoz. – Kérlek, nyisd ki! – próbálkozott újra, mikor nem kapott választ. Végre vízcsobogás hallatszott, aztán fordult a kulcs a zárban.
Rain vöröslő szemei és kipirosodott arca a napnál is világosabban árulkodtak róla, hogy mivel töltötte a srác az elmúlt perceket.
– Miért sírtál? – simogatta meg gyengéden a fiú arcát Wyatt. – Hmm?
– Hogy lehettek veled ilyenek? – bújt hozzá Rain a férfihoz. – Hát nem látják, hogy milyen jól érzem magam melletted?
– De látják, csak attól még nem fognak kevésbé félteni.
– Úgy megijedtem, amikor apa kihívott beszélgetni. Eddig egyetlen egyszer fordult elő ilyesmi, és szerintem sosem tudom meg, neki mit mondott, mert az a fickó még aznap szakított velem…
– Hát úgy nézek én ki, mint aki szakítani akar? – A fiú erre csak megrázta a fejét. – Szeretlek, Rain. És nem mondom, hogy nem aggaszt a szüleid hozzáállása, vagy hogy nincsenek kétségeim… – Rain szóra nyitotta a száját, de a férfi ujjai az ajka előtt megakadályozták mondandója közlésében. – De egyre kevésbé érdekel. Kezdem tényleg elhinni, hogy… nem azt, hogy nem szórakozol, azt az első pillanattól fogva tudom – Wyatt elmosolyodott a fiú tekintetét látva. – Hanem azt, hogy nem csak fellángolás, hogy csak valami megfoghatatlan oknál fogva izgalmasnak gondoltad, hogy kikezdj velem.
– Sosem… – kezdte volna a fiú, de Wyatt nem hagyta, hogy befejezze.
– Igen, tudom. – Rain megkönnyebbült sóhajjal hajtotta a férfi vállára a fejét. – Na gyere, tudok valamit, ami eltereli a figyelmedet.
A fiú felnevetett, mielőtt Wyatt ajkára vetette magát. Igen, a férfi bármiről el tudta terelni a figyelmét…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése